... a kezdetektől napjainkig
Gáborján a kora-Árpád- kori Bihar-vár megyéjéből alakult Bihar vármegyéhez tartozott. A falu írott forrásban először 1217-ben szerepel a Váradi Regestrumnak nevezett tüzesvaspróba ítéletgyűjtemény egyik esetében.
Bihar, Békés és Szabolcs vármegyék határai a XV-XVI. században át- és visszacsatolásokkal többször módosultak, de ez Gáborjánt, a falut nem érintette. A török uralom megszűnése után, amikor a felszabadult területeken, 1692 őszén Nagyvárad központtal kamarai kerületet szerveztek, mind a négy korábbi járásban pontosan felvették a lakott és elnéptelenedett településeket. Gáborján a II. járásban került összeírásra. Bél Mátyás az 1730-as években, Gáborjánt a sárréti járás falvai között említi. 1884-től Gáborján a berettyóújfalui járáshoz tartozott.
A monostort és a falut az eredetileg dunántúli Gyovad nemzetségből származó Gabriel-Gabrián alapította, aki Biharban a XII. század második felében már birtokos volt. A régi magyar Gabrián személynév alakult azután ejtésben Gáborján-ná. A nemzetség ősi területe Zala vármegyében volt, ahol emléküket őrzi a Lentitől nyugat-északnyugatra fekvő Gáborjánháza nevű település. Az 1264-ben a Nagykanizsától északkeletre fekvő Bille vagy Béllye falu határjárásánál, mint szomszéd birtokos szereplő Gáborján is a nemzetségben úgy látszik kedvelt személynevet viselte, de a XIV. század közepén Gyulafia Gyováddal is találkozunk. A monostor feltehetően bencésrendi volt.
Gáborján és tartozékai a XIII. század végén s még utána is Debreceni Rofoin bán birtokai. Az 1291-94 közöttre keltezett váradi püspöki tizedjegyzék őt tünteti fel földesúrnak, a falu pedig a fizetett tized összege alapján népes település. Az 1332-1337 között szedett pápai tized összege szerint Gáborján közel 200 lelkes falu volt.
Gáborján népes település volt a XVI. század első felében, az 1552. évi adóösszeírásban 32 és 1/2 jobbágytelkét vették fel. A középkori templom ekkor már a református gyülekezeté volt, melyről 1552-ből szól az első adat, 1651-ben újították meg.
A gáborjániak 1616-ban a Vécsey családtól örökös jogon megváltották falujukat, sőt a néptelen Keresztúr földjét is. Majd katonai szolgálataikért az erdélyi fejedelmektől, elsősorban 1628-ban Bethlen Gábortól teljes nemességet biztosító kiváltságlevelet kaptak. Az 1692. évi biharmegyei összeírás szerint nemes mezőváros, mely "sokkal nagyobb kiváltságokkal rendelkezik mint a hajdú városok". Tizennégy családfőt írtak össze, feleségeikkel és tizenhét gyermekkel. A török hódoltság megszűnése után a bécsi udvari kamara a bihari városok kiváltságait nem ismerte el. 1700-ban összeíratta a bihari hajdúvárosokat, Gáborjánt ekkor az 1692. évben bemutatott privilégiumlevél ellenére nem ide sorolták. Majd 1702-ben azokkal együtt herceg Esterházy Pál nádor vette zálogba a kincstártól. Gáborján lakosait, 1715-ben 15, 1720-ban 25 családfőt, már mint jobbágyokat írták össze.
Az Eszterházyak itteni birtokaikat 1865 után eladták Móricz Pálnak és Leszkay Gyulának.
1831-ben, 1855-ben, 1873-ban igen nagy kolera-járványok tizedelték meg a lakosságot.
Gáborján 1938-ban 1782 főnyi lakossága szín magyar anyanyelvű, a lakosság 414 házban élt. Foglalkozási tekintetben, döntő többségben őstermelők. Közoktatását református elemi iskola és községi gazdasági továbbképző szolgálta. Körorvos, bába, gyógyszertár helyben megtalálható volt.
A falu lakosai a világháborúkban, jelentős számban vettek részt, sokan közülük soha nem térhettek vissza, hőseink emlékét őrzi a rendszerváltás után emelt emlékmű a református templom előtti téren.
A rendszerváltást közvetlenül megelőző közigazgatási rendszer (közös községi tanács), valamint a hatalmon lévő politika nagymértékben visszavetette Gáborján fejlődését, teljes infrastruktúra hiánya alakult ki, több évtizedes vívmányait is elvesztette (pl. helyi döntés hozatal, települési függetlenség, helyi gyógyszertár). Politikai, gazdasági okok miatt a lakosság nagy része elvándorolt. Gáborján lakosainak száma ma 848 fő, akik 370 háztartásban élnek. A ’90-es évek elejéig tartó népesség csökkenés megállt és szerény mértékű emelkedés volt tapasztalható az ezredfordulót követő néhány évig, annak ellenére, hogy igen jelentős az idősebb korosztályú lakosok száma. Ma újra az elvándorlás a jellemző.
A rendszerváltást követően Gáborján visszanyerte települési függetlenségét, a helyi döntés hozatal jogát. Sorra jelentős beruházások születtek. Infrastruktúrával való ellátottsága látványosan nőtt: belterületi szilárd útburkolatok, vezetékes gázhálózat, telefon-, internet-, kábeltévé hálózat, piactér, közvilágítás korszerűsítés kerültek kivitelezésre. Az oktatás színvonalának javítása érdekében a tantermek korszerűsítése, technikai eszközök beszerzése, modern tornaterem építése valósult meg. A gyermek és szociális étkeztetés biztosítása az intézmény korszerűsítésével, bővítésével megoldottá vált. A faluképet is szépítő parkok, emlékhelyek, játszótér kialakítása történt meg.
A településen élők foglakozásának megoszlására már nem jellemző a mezőgazdasági jelleg nagyobb aránya, azonos az iparban, szolgáltatásban, oktatásban és egyéb területeken munkát vállalókéval. A mezőgazdasági jelleg azonban jelen van, Gazda Szövetkezet, Családi gazdaságok formájában eredményesen használják ki a település adottságait. Gáborján az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések közé tartozik. Gazdasági szempontból rányomja bélyegét a településre a helyi és környékbeli munkahelyek, a munkaerő felvevő piac hiánya. A munkanélküliek száma 20,8 %-a az aktív korosztálynak. A problémát súlyosbítja, hogy e munkavállalók 66%-a tartósan munkanélküli. Ezzel összefüggésben a település szociális érzékenysége igen nagy.
A községben Önkormányzati Hivatal, Általános Iskola (1 – 4 osztály), Napközi Otthonos Óvoda, Faluház és könyvtár, Posta, Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat működik. A településen háziorvos, valamint védőnő biztosítja a lakosság alapszintű egészségügyi ellátását. Szakorvosi, kórházi ellátást a 10 km-re lévő berettyóújfalui Gróf Tisza István Kórház ad. Az alapvető élelmiszer és vegyi árucikkek ellátását, három helyi kereskedelmi egység látja el.
...